Gestalt Terápia 

Holisztikus és kapcsolati szemlélet

A Gestalt terápia holisztikus, egészleges szemléletű megközelítés, amely az embert a maga teljességében, a test–lélek–szellem egységében szemléli, beleértve a környezetéhez való kapcsolódását is.

Az egyén maga is egy egész, ugyanakkor része a tágabb környezetének, amelyben létezik: kapcsolatainak, mindannak, amivel kölcsönhatásba kerül.

Testi érzeteink, érzelmeink, gondolataink és cselekedeteink összefüggnek egymással és azzal, ahogyan a környezetünkhöz kapcsolódunk.

A Gestalt egyik alapvetése a co-creation, vagyis annak felismerése, hogy az én nem értelmezhető a környezete nélkül.

Az, hogy kivé, mivé, milyenné válok Veled, múlik rajtam, rajtad és azon a helyzeten, abban az itt és mostban, amelyben találkozunk.

Itt és most – jelenlét és tudatosság

A Gestalt jelen fókuszú megközelítés, amelynek központi eleme az itt és most: annak tudatosítása, hogy mi történik velünk a jelen pillanatban.

A múlt eseményei, a jövővel kapcsolatos elképzeléseink és mindaz, amit környezetünkben tapasztalunk, természetes részei annak, akivé a jelenben váltunk.

A terápia során figyelmünket a folyamatos gondolkodás és értelmezés helyett a közvetlen érzékelésünkre irányítjuk: arra, hogy mit érzünk, milyen testi érzeteket tapasztalunk, hogyan lélegzünk, mi történik bennünk éppen. Amikor figyelmünket befelé fordítjuk, igényeink, szükségleteink is világossá válnak.

Ahogy egyre tudatosabbá válik saját működésünk, automatikus reakcióinkat és visszatérő mintáinkat is egyre hamarabb felismerjük, hiszen a tudatosság teremt lehetőséget a választásra.

Éber jelenléttel a megszokás helyett választás, az automatikus reakció helyett tudatos döntés születhet.

Önismeret és változás

Környezetünkhöz gyermekkorunktól kezdve folyamatosan alkalmazkodunk. Megtanuljuk, mi az, ami elfogadható, hogyan kapunk figyelmet, szeretetet vagy elismerést, és ezek eléréséért mely érzéseinket, szükségleteinket "érdemes" háttérbe szorítanunk.

Bizonyos alkalmazkodásaink – amelyeket a Gestalt kreatív igazodásnak (Creative Adjustment) nevez – gyermekként a jóllétünket, akár a túlélésünket is szolgálták.

Felnőttként fontos ránéznünk ezekre, és megvizsgálnunk, hogy ami egykor segített bennünket, a jelenben is a javunkat szolgálja-e.

Mindannyiunk életét végigkíséri a választás konfliktusa: hogyan kapcsolódjunk másokhoz úgy, hogy közben önmagunkhoz is hűek maradjunk.

Az online tér folyamatos jelenlétével jelentősen kitágult az a környezet, amellyel kapcsolatba kerülhetünk. Távoli, számunkra ismeretlen emberek élete, gondolatai és véleménye szinte szűrő nélkül vált elérhetővé, miközben néhány kattintással mi is ugyanilyen közvetlenül megmutathatjuk magunkat. Ebben az állandósult információs és kapcsolati zajban számtalan hatás ér bennünket, formálva azt is, ahogyan önmagunkat és a körülöttünk lévő világot érzékeljük.

Mindez még fontosabbá teszi önmagunk mélyebb, pontosabb érzékelését és a tudatosságot, hiszen könnyű eltávolodnunk attól, amit valójában érzünk, amit szeretnénk és amire valóban szükségünk van.

A Gestalt terápia egyik központi célja, hogy egyre pontosabban érzékeljük önmagunkat és azt, ami bennünk az itt és mostban történik; képesek legyünk jelen maradni egy helyzetben, tudatosítva és megengedve magunknak azt, amit éppen érzünk.

A változás önmagunk egyre teljesebb megismeréséből születhet.

Ehhez hozzátartozik azoknak a részeinknek az integrációja is, amelyeket nem szeretünk, szégyellünk, elutasítunk, vagy legszívesebben elrejtenénk mások és akár saját magunk elől is. Azonban ezeket nem elég felismernünk: gondolatainkat, érzéseinket, motivációinkat és viselkedésünket egységben látva tanulhatjuk meg önmagunkat teljes összetettségében felvállalni.

Az önelfogadás nem önfelmentés. Saját történetünk vállalása nem jelenti viselkedésünk igazolását, és azt sem, hogy minden cselekedetünket helyesnek minősítjük. Az őszinte szembenézés és az ezzel járó felelősségvállalás teremti meg a fejlődés és a változás lehetőségét.

Miért nem működik a változás kikényszerítése?

Minél inkább arra törekszünk, hogy mások legyünk, mint akik valójában vagyunk, annál inkább késleltetjük a változást. 

A Gestalt változásparadoxon-elmélete (Paradoxical Theory of Change) szerint a változás nem akkor következik be, amikor mássá próbálunk válni, hanem amikor egyre teljesebben kapcsolatba kerülünk azzal, akik vagyunk, és azzal, ami az itt és mostban történik. Ennek része az érzéseink tudatosítása és átélése, ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni vagy megváltoztatni őket.

Közelebb önmagunkhoz, befelé

Sokan pontosan meg tudják fogalmazni, mit gondolnak egy helyzetről, miközben nehezükre esik felismerni és szavakba önteni az érzéseiket, testi érzeteiket, vágyaikat és szükségleteiket. Újra és újra végiggondolják ugyanazt a problémát, keresve annak okait, magyarázatait és lehetséges megoldásait, miközben kevés figyelmet fordítanak az érzéseikre és arra, amit a testükben tapasztalnak.

Ahhoz, hogy önmagunkat jobban értsük, fontos szavakat találnunk arra is, amit érzünk és átélünk. Minél pontosabban tudjuk felismerni és megnevezni belső tapasztalatainkat, annál közelebb kerülhetünk saját érzelmi világunk megértéséhez.

A Gestalt fenomenológiai megközelítése abban is segít, hogy felismerjük saját interpretációinkat és korábbi tapasztalataink esetleges torzító hatásait, és amennyire lehetséges, különválasszuk ezeket attól, amit a jelenben, az itt és mostban tapasztalunk.

A régebbi, múltból hozott emlékek és élmények, a jövőbe vetített hipotéziseink sokszor elragadják figyelmünket és eltávolítanak a jelen pillanat tudatos átélésétől. Amikor a dinamikusan változó érzelmeinket, gondolatainkat és igényeinket nem csupán érzékeljük, akkor meg is bízunk bennük, valamint, ezekre reagálva, felismerjük, hogy a megvalósulásukért mit tudunk megtenni, és mit nem.

Ahelyett, hogy annak eldöntésére törekednénk, "jogos-e" egy érzés, vagy mit kellene egy adott helyzetben éreznünk, kíváncsian fordulunk ahhoz, ami ténylegesen megjelenik bennünk. Érzéseinket, gondolatainkat, testi érzeteinket, reakcióinkat és kapcsolatainkat nem egymástól függetlenül, hanem egymással összefüggésben érzékeljük és vizsgáljuk.

Ez különösen fontos lehet akkor, amikor gondolatainkkal a saját tapasztalatainkat is felülírjuk: "nem kellene rosszul esnie"; "biztosan nem úgy gondolta"; "nincs okom dühösnek lenni"; "ezt már régen el kellett volna engednem" stb.

A Gestalt támogat abban, hogy észrevegyük, megnevezzük és megengedjük magunknak átélni azt, ami van, anélkül, hogy rögtön értelmezni, elutasítani vagy megváltoztatni próbálnánk. 

Ahogy egyre pontosabban érzékeljük testi érzeteinket, érzelmeinket és szükségleteinket, tisztábban felismerhetjük azt is, mi fontos számunkra, mire vágyunk, mi motivál bennünket valójában. Ez alapot teremthet ahhoz, hogy ne kizárólag megszokásainkból, korábbi alkalmazkodásainkból vagy mások elvárásaihoz igazodva reagáljunk, hanem rugalmasabban, egyre tudatosabban és önazonosabban válasszunk.